Levelek egy elfeledett szerelmeshez

ff3709

Semmi

Semmi

A Semmi című könyvhöz hasonló alkotással, talán mindenki beláthatja, nemigen találkozik nap mint nap az ember; nem a minősége, nem is annak hiánya, sokkal inkább egyedi üzenete miatt mondható el róla ez. Ennek ellenére nem jelenthetem ki, hogy élveztem, az írónő gondolataival helyenként egyáltalán nem értek egyet, és nem gondolom, hogy ez a könyv az én korosztályomnak való.

A történet egy helyes, dán környéken élő gyerekekről szóló csendes műnek tűnik első látásra. Az osztályukból azonban kiválik egy gyerek, név szerint Pierre Anton – talán ez egy Dániából érkezőnek nem tűnne fel, de én elgondolkoztam azon, van-e jelentősége annak, rengeteg diáknak kettős neve van –, ez azonban eleinte nem okoz meglepetéseket, hiszen a többiek nem úgy mutatják be őt, mint egy mintagyereket. Az iskolai viselkedésükről az osztálytársainak sem tudunk meg többet, mivel a cselekmény tulajdonképpen szinte kizárólag a Fontos Dolgok Halmával törődik.

A Fontos Dolgok Halma, a történethez kísértetiesen hasonlóan, ártatlan tervként indul. A gyerekek szeretnék megmutatni a makacs Pierre Antonnak, hogy fontos dolgok igenis léteznek, így hát elkezdik összegyűjteni azokat a tárgyakat, amik számukra rendkívül értékesek.

Talán rosszul látom, de az én megítélésem szerint ott fordul a tetejére minden, mikor a főszereplő és egyben mesélő, Agnes, arra kéri Gerdát, áldozza fel szeretett hörcsögét, s rögvest elszabadul a pokol. A gyerekek egyre visszataszítóbb és hihetetlenebb értékeket követelnek egymástól halott kistestvérektől a szüzességen, kutyák fején át egészen a főkolompos mutatóujjáig. Pierre Anton pedig, az újító gondolkodó, végül abban a pajtában ég, ahol mindezt összegyűjtik, kizárólag azért, megvédjék igazukat: vagyis azt, az életnek van értelme.

Pierre Anton halála azonban talán még sincs hiába. A gyerekek végül ráébredhetnek, lehet igazság abban, amit a fiú mindig szajkózott, az életüket mégis ők befolyásolják, így adva cselekedeteiknek értelmet.

A mű főmondata a fiú egyik sokat hallott ítélete. Az életnek semmi értelme, hiszen minden ugyanoda vezet; egyszer mind meghalunk majd, így talán nem is lényeges, hogyan éltünk, mit vittünk véghez éveink során. Nem fogunk emlékezni semmire a világ után, nem tudjuk magunkkal vinni a sikerünket, és ha van is valaki, aki tudja, mit tettünk életünkben, a végén ő is meghal majd.

Én személy szerint nem élveztem a könyvet. Nem tetszett, már az eleje sem, mikor pedig a gyerekek belekezdtek a rémisztő dolgok gyűjtésébe, egyenesen elborzadtam tőle. Nem gondolom, hogy azok, akik velem egyidősek, érteni fogják a könyvet, hiszen én sem értettem igazán, mégis úgy vélem, fel lehetne adni kötelező olvasmányként.