Semmi
A
Semmi című könyvhöz hasonló alkotással, talán mindenki
beláthatja, nemigen találkozik nap mint nap az ember; nem a
minősége, nem is annak hiánya, sokkal inkább egyedi üzenete
miatt mondható el róla ez. Ennek ellenére nem jelenthetem ki, hogy
élveztem, az írónő gondolataival helyenként egyáltalán nem
értek egyet, és nem gondolom, hogy ez a könyv az én
korosztályomnak való.
A
történet egy helyes, dán környéken élő gyerekekről szóló
csendes műnek tűnik első látásra. Az osztályukból azonban
kiválik egy gyerek, név szerint Pierre Anton – talán ez egy
Dániából érkezőnek nem tűnne fel, de én elgondolkoztam azon,
van-e jelentősége annak, rengeteg diáknak kettős neve van –, ez
azonban eleinte nem okoz meglepetéseket, hiszen a többiek nem úgy
mutatják be őt, mint egy mintagyereket. Az iskolai viselkedésükről
az osztálytársainak sem tudunk meg többet, mivel a cselekmény
tulajdonképpen szinte kizárólag a Fontos Dolgok Halmával törődik.
A
Fontos Dolgok Halma, a történethez kísértetiesen hasonlóan,
ártatlan tervként indul. A gyerekek szeretnék megmutatni a makacs
Pierre Antonnak, hogy fontos dolgok igenis léteznek, így hát
elkezdik összegyűjteni azokat a tárgyakat, amik számukra
rendkívül értékesek.
Talán
rosszul látom, de az én megítélésem szerint ott fordul a
tetejére minden, mikor a főszereplő és egyben mesélő, Agnes,
arra kéri Gerdát, áldozza fel szeretett hörcsögét, s rögvest
elszabadul a pokol. A gyerekek egyre visszataszítóbb és
hihetetlenebb értékeket követelnek egymástól halott
kistestvérektől a szüzességen, kutyák fején át egészen a
főkolompos mutatóujjáig. Pierre Anton pedig, az újító
gondolkodó, végül abban a pajtában ég, ahol mindezt
összegyűjtik, kizárólag azért, megvédjék igazukat: vagyis azt,
az életnek van értelme.
Pierre
Anton halála azonban talán még sincs hiába. A gyerekek végül
ráébredhetnek, lehet igazság abban, amit a fiú mindig szajkózott,
az életüket mégis ők befolyásolják, így adva cselekedeteiknek
értelmet.
A mű
főmondata a fiú egyik sokat hallott ítélete. Az életnek semmi
értelme, hiszen minden ugyanoda vezet; egyszer mind meghalunk majd,
így talán nem is lényeges, hogyan éltünk, mit vittünk véghez
éveink során. Nem fogunk emlékezni semmire a világ után, nem
tudjuk magunkkal vinni a sikerünket, és ha van is valaki, aki
tudja, mit tettünk életünkben, a végén ő is meghal majd.
Én
személy szerint nem élveztem a könyvet. Nem tetszett, már az
eleje sem, mikor pedig a gyerekek belekezdtek a rémisztő dolgok
gyűjtésébe, egyenesen elborzadtam tőle. Nem gondolom, hogy azok,
akik velem egyidősek, érteni fogják a könyvet, hiszen én sem
értettem igazán, mégis úgy vélem, fel lehetne adni kötelező
olvasmányként.
joooooo
VálaszTörlésjo
Törlés